GY.I.K.


Attól családterápia a családterápia, hogy mindenkinek el kell jönnie?

Szerencsés, ha az együtt élő család minden tagja jelen van – mindannyiójuknak véleménye van a problémáról, mindannyiójukat érinti valahogyan és valamennyit mindannyian tehetnek a változás érdekében. Ugyanakkor a változást sokkal könnyebb együtt létrehozni, mint külön-külön: minél több ablakot nyitunk egy szobában, annál könnyebben frissül fel a levegő. Terapeutáink azon dolgoznak, hogy mindenki jól el tudja mondani, mi a véleménye és miért jött el.

Miért jöjjön el az is, akivel semmi gond nincsen – miért nem csak azt hívják el, akivel nyilvánvalóan a “probléma” van?

Családban együtt élve, ha valakinek tünete, problémája akad, ez minden családtagra kihat. Van akit zavar a másik tünete, van aki szégyelli, van akit “hidegen hagy” és van akit a családtól való távolodásban segít – és a sort folytathatnánk. Ezek a vélemények, érintettségek, érdekek fontosak a változás megindítása és a javulás szempontjából. Akinek tehát nincsen “semmi gondja” az is bőven segíthet a változás létrehozásában, és könnyen lehet hogy neki is könnyebb lesz ettől.

Miért mondják, hogy a “kapcsolatokkal dolgoznak”, miért nem az egyes családtagokat elemzik?

Rendszerszemléletben gondolkodva abban hiszünk, hogy a kapcsolatok jellege legalább annyira fontos egy közösségben, családban, mint az egyes tagok egyénisége, jellegzetességei. Az, hogy én sokáig szeretek aludni, a férjem pedig koránkelő – szinte másodlagos abból a szempontból, hogy mi éppen jó passzban vagy haragban vagyunk-e, illetve hogy szívesen működünk-e együtt vagy sem – kivéve persze, ha pont a felkelések idejét választjuk a nézeteltérések témájának. Egy családi eseményt, ünnepet, nyaralást ugyanakkor csak együtt tudunk jóvá varázsolni – és elrontani is. Családi szerepeinket ugyanis kölcsönösen tesszük egymás számára lehetővé – a csendesek teszik lehetővé a “hangos” számára, hogy hangoskodjon és viszont; a hálás közönség teszi lehetővé a “vicces” számára, hogy produkáljon és minden közösségbe kell egy tréfamester; és a “rendrakók” teszik lehetővé a “rendetlenek” számára, hogy mindent széthagyjanak – és viszont, ahhoz hogy valaki “örökös rendrakó” legyen, szüksége lesz néhány “rendetlen” segítségére. Ezért az együttműködés és a kapcsolatok javítása könnyebben hoz változást véleményünk szerint, mintha a családtagok személyiségét akarnánk megváltoztatni.
Mennyi ideig tart egy családterápia?
Egy találkozás másfél óra – ebben mi egy kis szünetet szoktunk tartani, a találkozó 3/4-e táján. Általában kéthetente kerül sor a találkozásokra, és rendszerint legkevesebb 4, legfeljebb 16 találkozás szükséges egy változás beindításához – megerősítéséhez.
Mennyibe kerül egy találkozás?
Alapítványunk a klienseinktől hozzájárulást kér a költségekhez. Ez jelenleg találkozásonként 15 000 forint. Ez valóban “hozzájárulás” – nem éri el az alapítványi helyiség fenntartásának és a terapeuták tiszteletdíjának önköltségét. Természetesen, amennyiben valamelyik kliensünknek módjában áll, szívesen vesszük a magasabb mértékű hozzájárulását – önkéntes vállalása szerint.

Mi történik, ha elkésünk?

Abban szoktunk megegyezni vendégeinkkel, hogy a találkozó a megbeszélt időpontban kezdődik, és onnan számított másfél órán át állunk a rendelkezésükre.

Le lehet-e mondani találkozót?

Természetesen, hiszen mindannyiunk életében adódhatnak váratlan helyzetek. Hogy kölcsönösen tiszteletben tartsuk egymás idejét, abban szoktunk megegyezni klienseinkkel, hogy a találkozó előtt egy nappal igyekeznek lemondani az ülést – amennyiben mégsem, akkor a találkozó megtartottnak számít, és kérjük, hogy fizessék ki. Természetesen ez fordítva is áll: ha egy ülés a terapeutáink hibájából marad el, akkor a klienseinket egy díjmentes találkozás illeti meg. (Ez utóbbira az elmúlt 20 évben összesen egyszer volt példa.)