Kapcsolataink – különösen a számunkra legfontosabbak – meghatározzák és végigkísérik életünket. Egyszerre örömök és fájdalmak forrásai, sérülünk és gyógyulunk bennük.
Az évek múlásával, élményeink gazdagodásával, változunk, fejlődünk – és velünk kell változniuk, fejlődniük kapcsolatainknak. Szükséges ez: hisz még egy jó, sok örömöt adó szeretetkapcsolat is – fűzzön szüleinkhez, gyermekeinkhez, családtagjainkhoz, partnerünkhöz – csak akkor marad meg mindkét fél számára kielégítőnek, ha rugalmasságát és egymás új igényei, vágyai iránti nyitottságát megőrzi. Amiben korábban jól éreztük magunkat, nem feltétlenül érezzük jól a jelenben, ami kielégített bennünket a múltban, lehet, hogy most már kevésnek (vagy épp soknak) tűnik.
A változás olykor persze nehéz: próbára teszi alkalmazkodóképességünket, bizonytalanságot, erős érzelmeket mozgósíthat, vagy akár túl kockázatosnak tűnik, így újra és újra elodázzuk.
Nagyra értékelem a család- és párterápiában, hogy egyszerre foglalkozik az egyénekkel és meghatározó kapcsolataikkal. Az egyéni szükségletek, perspektívák figyelembe vétele és a kapcsolati történések megértése kéz a kézben járnak.
Nem pusztán magyarázatokat és felelősöket, okokat és következményeket keres, hisz egy kapcsolatban minden egyszerre ok és következmény – ami történik, akkor ragadható meg leginkább, ha a résztvevő felekre, és arra, hogyan hatnak kölcsönösen és folyamatosan egymásra, egyaránt figyelni tudunk.
Változásra, változtatásra mindig van lehetőség. Ha a külső körülmények korlátózók is, ha úgy érezzük, szűk kényszerpályán egyensúlyozunk – a belső változás ekkor is lehetséges. Föllelhetjük erőforrásaink, melyekre a megküzdéshez, növekedéshez szükségünk lesz, és bár a múlt fájdalmas eseményeit megváltoztatni már nem tudjuk, azt, ahogyan a jelenben hatnak ránk, igen.
Ameddig úgy döntünk, hogy hajlandóak vagyunk további erőfeszítéseket hozni egymás érdekében, amíg van bennünk akarat, erő arra, hogy régi kérdéseinkre új válaszokat keressünk – úgy gondolom, tág lehetőségei vannak a család- és párterápiás munkának.
