Judit halálhíre megdöbbentette a Liga közösségét! Mindannyian láttuk, tudtuk, hogy nagyon
beteg, de hónapról hónapra azt is hallhattuk, hogy Judit hősiesen küzd a betegségével,
reménykedik az újabb és újabb kezelésekben, s, hogy sikerül talpra állnia.
Betegsége felülkerekedett, az újév kezdetén csendesen elment.
A Ligában a kilencvenes évek közepén kezdett terápiákat tartani. Dr. Rátay Csabával nagyon
jó emberi és munkakapcsolatba került. Mindketten kölcsönösen becsülték egymást. Judit
kiképző családterapeuta, klinikai szakpszichológus volt, több terapeuta társunkkal dolgozott
együtt, s volt kihez mély barátság is kötötte. Szakmai tudására, emberi érzékenységére,
figyelmére mindannyian számíthattunk. Azok közé a szakemberek közé tartozott, akit nem
csupán a kiemelkedő szakmai tudása, de az embersége is vezetett! Igényesen tanította a
családterápiát, sok tanítványa nagyon szerette, tisztelte Őt! Több éve húzódó betegsége
ellenére folyamatosan járt a Ligába dolgozni, s a műhelyeken is hűségesen részt vett.
Bölcsessége, lényeglátása, különleges észjárása, nagy tapasztalata sokat jelentett a fiatal
terapeuták számára.
Családja ez idő alatt sem nélkülözte Őt, szülei, nagynénje is – koruknál fogva- egyre
nehezebb állapotba kerültek, s Ő hihetetlen erővel és szeretettel ápolta, gondozta őket, saját
betegségét hátrahagyva.
Judit zenei általános iskolába járt, így a zene és a tánc fontos része volt az életének. Nagy
színfolt volt – akár Vértesacsán Rátay Csaba kertjében, amikor önfeledten sok-sok népdalt
ismerve énekelt, vagy a vándorgyűléseken, ahol felszabadultan táncolt!
Ezek a képek örökre a szívünkbe vésődtek!
Köszönjük, hogy voltál, hogy ismerhettünk, s hogy emberséget, szakmát tanulhattunk Tőled!
Nyugodjál békében!
